Sziasztok! A Z2 Cross Gym csapatából én rendelkezem a legrövidebb edzői múlttal. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy sosem készültem edzőnek, és ha valaki másfél évvel ezelőtt azt mondja, hogy ma a saját termünk megnyitójára készülök, valószínűleg jót nevetek rajta. Pedig nem is volt ez olyan régen… Azóta viszont számos dolog változott meg az életemben, és a saját tapasztalataim vezettek el idáig. 

Annak ellenére, hogy végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, aktívan sportolok, mióta az eszemet tudom. Rengeteg sportágat kipróbáltam, de végül leragadtam az atlétikánál. (Szerencsésnek mondhatom magam, mivel bármibe is kezdtem, szüleim maximálisan támogattak, és ez így van a mai napig. Köszönöm! :) Ennek (is) köszönhetően tizenöt éven keresztül minden nap ott voltam a pályán, ahol értek kudarcok és sikerek egyaránt. Az élsport számos lemondással járt, viszont azok a pillanatok, amikor elértem a kitűzött céljaim, mindenért kárpótoltak. Tíz éven keresztül voltam a magyar válogatott tagja (400 m, 400 m gát), és tizenhatszor szereztem magyar bajnoki címet. Az évek alatt több világversenyre is kijutottam, és 2005-ben az Európai Ifjúsági Olimpián a dobogó második fokára is felállhattam a 4x100 m-es női váltó tagjaként. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb (sport) élménye. 

Pályafutásom Dombóvárról indult, innen Kaposvárra igazoltam, majd az egyetemi éveim alatt Pécsen edzettem, végül a GEAC színeiben versenyeztem. Ami pedig az edzésmódszereket illeti, ahány edző, annyi meglátás, annyi irány… és ez így van jól. Meggyőződésem, hogy a sikerhez több út is vezethet, és nem célom, hogy jónak vagy rossznak ítéljek meg valamit, sokkal inkább a jó, jobb és a lehető legjobb közti különbséget, illetve LEHETŐSÉGET mutatnám be a saját nézőpontomból. 

2012 nyarán versenyeztem utoljára atlétika pályán, ezt követően pedig több mint egy évet „pihentem”… de úgy is mondhatnám, hogy a hátam közepére kívántam bármilyen testmozgást. Ez persze néhány hónap alatt meg is látszott rajtam, saját magam árnyéka voltam. Aztán a véletlennek (vagy a sorsnak :p) köszönhetően tévedtem be Zümi funkcionális edzéseire. Innen pedig nem volt visszaút… visszarázódtam a jól megszokott „sportos” hétköznapokhoz, és minden délután edzésre jártam. Itt pedig olyan dolgokról hallottam, amikről korábban még soha. Fogalmam sem volt, mi fán terem például az FMS (mozgásminta szűrés), viszont mikor megértettem, nem volt kérdéses, hogy minél előbb alávetem magam. Az eredmény pedig világosan megmutatta, hogy mely területek a legkritikusabbak, és hol kell korrekciókat alkalmazni nálam ahhoz, hogy a teljesítményem javuljon, és ne sérüljek meg. Talán ez a pont volt az első „gyomros” abban a tekintetben, hogy ezt miért csak most tudtam meg??!! Aztán jött a többi… két hónap elteltével olyan formába kerültem, mint fénykoromban. Ami nem azt jelenti, hogy egyéni csúcsot tudtam volna futni 400 gáton (hiszen kimondottan sportág specifikus munkát nem végeztem), hanem azt, hogy olyan helyeken erősödtem meg, ahol korábban még soha, olyan módszereket alkalmazva, amelyeket nem csak a civil életben, de az élsportban is mindenkinek kötelezővé tennék. Nyilvánvalóan nem érdemes azon rágódni, hogy „mi lett volna, ha…” …ha ezzel évekkel ezelőtt találkozom és az akkori felkészülésem szerves részét képzi. Azokat az éveket így sem cserélném el semmire. Viszont sosem késő új célokat kitűzni! ;) 

Mindezek után döntöttem úgy, hogy mára már nem csak, mint sportoló, hanem mint edző is belevágok a munkába és elsajátítom azt a szakmai tudást, amivel másokat is hozzá tudok segíteni a leghatékonyabb, sérülésmentes edzésekhez, mindennapi sikerélményekhez. Meggyőződésem, hogy a tanulási folyamat sosem ér véget, hiszen nincs az a pont mikor kimondhatnánk, hogy már nem lehet tovább fejlődni. 

Ezért arra bíztatlak Téged, kedves olvasó, akár diákként, anyukaként, dolgozóként, üzletemberként, orvosként vagy sportolóként ülsz most a géped vagy a telefonod előtt, hogy add meg magadnak és a testednek a lehetőséget a „jó” és a legjobb közti útra.